Irány pezsegni!

Rovat

Gasztronómia - page 6

Szik Mátyás – „Reneszánszát éli a pezsgőfogyasztás”

Gasztronómia/Szeminárium

Bizonyára mindenki észrevette már, hogy a pezsgőkultúra reneszánszát éli Magyarországon, ami számomra – ha az elmúlt jó néhány évet veszem számításba – nagyon pozitív fejlemény. Igaz, még mindig az út elején járunk, de bízom benne, hogy ha továbbra is ilyen nyitottsággal és érdeklődéssel tekintünk a pezsgőkre, képesek leszünk megérteni, hogy a pezsgő nem csak az ünnepek itala. A kétrészes interjú sorozatommal szeretném bemutatni nektek, hogy miként látja egy sommelier és két pezsgőkereskedő a hazai helyzetet. Első körben Szik Mátyás örökös sommelier bajnokkal beszélgettem, aki jelenleg a Veritas WineBar-nak a társtulajdonosa.

Hogyan látja egy örökös magyar sommelier bajnok a magyar pezsgőkultúrát, beszélhetünk egyfajta pezsgőforradalomról?
Kicsit a történész beszél most belőlem, de a forradalom mindig nehéz kifejezés, hiszen ehhez a szóhoz valahogy egy alulról jövő, erőszakos és a hatalmat megdönteni szándékozó dolgot társítunk. De ha racionálisabban belegondolunk, hogy mi történt az elmúlt években Magyarországon, nyugodtan kijelenthetjük, hogy bizonyos értelemben tényleg forradalom zajlik. Teljes megújuláson esik át a magyar pezsgővilág és reneszánszát éli a pezsgőfogyasztás.

Mi az, ami legjobban megragadja ma az embereket a pezsgővel kapcsolatban, milyen tapasztalatokat szereztél akár az éttermekben, akár itt a Veritas Winebarban?
A fogyasztók egyre nyitottabbak a prémium kategóriás pezsgők iránt, így egyértelműen a champagne-okra is. Mint bárhol a világon, természetesen Magyarországon is az olcsóbb árkategóriás termékek fognak leginkább a tömegek felé elterjedni, ezen belül is a prosecco, illetve a különböző tankpezsgős stílusok. Szerencsére egyre többen tudják már Magyarországon is, mit jelent az a kifejezés, hogy egy pezsgő hagyományos eljárással lett elkészítve. Az emberek elkezdtek érdeklődni az ital iránt, tehát úgy gondolom, hogy abszolút van értelme ma, itthon pezsgővel foglalkozni.

Tud ma a fogyasztó különbséget tenni pezsgő és pezsgő között?
Ma még nem elég edukált a pezsgőfogyasztó közönség ahhoz, hogy valóban differenciáljon. A pezsgőfogyasztást alapvetően egyfajta sznobizmusnak tartjuk, hiszen ennek fogyasztását mindig valamilyen ünnepléshez társítottuk és ez a fajta kép sajnos sok esetben a mai napig él. De szeretném hozzátenni, hogy sznobizmus mindig volt és lesz is, de ezt ki kell használnunk valamilyen módon, hiszen az ilyen fajta fogyasztó legalább valamilyen szinten érdeklődik az italok iránt. Ha pedig egy hiteles embertől kapja meg a szükséges információkat, talán könnyebben elfogadja ezeket.

Kell-e mindig abból a megközelítésből beszélni a pezsgőkről, hogy ez csak az ünnepek itala?
Szerintem nem és jó látni, hogy a fogyasztók sem ragaszkodnak az ilyen fajta dolgokhoz. Sokan értik már a pezsgő aperitif szerepét és egyre többen kezdenek olyan borokat és italokat fogyasztani, melyeket korábban nem, vagy csak az ünnepek alkalmával. Nem kell ragaszkodni régi beidegződésekhez. Mindig azt szoktam mondani, hogy tegyük ünneppé a hétköznapi pillanatokat is.

Mi alapján választ egy sommelier pezsgőt?
Ugyanazon az alapon, ahogyan bort is: fontos tudni, hogy a pezsgő mennyire illeszthető be egy adott hely a konyhájába, hogyan lehet megtalálni az ízekhez a harmóniát, illetve milyen a vendégkör. Ezek nagyjából meghatározzák, hogy milyen pezsgőt lehet felvenni a borlapra. Fontos leszögeznem, ahhoz képest, hogy sokan keresik a brut vagy a nyerspezsgőt, nem mindenki van azzal tisztában, hogy ez mit is jelent. De ez nem feltétlenül baj. Hiszem, hogy előbb-utóbb mindenki tisztában lesz ezekkel a szavakkal.

Hogyan látod a pezsgő szerepét a gasztronómiában?
Kevés olyan szőlőből készített alkoholos ital van, amely ennyire sokrétű lenne, mint mondjuk a pezsgő, mellyel akár egy egész menüsort is végig tudunk kísérni. Ennek ellenére a buborék miatt, az étkezés végén én nem javasolnám a pezsgőfogyasztást. Előétel, aperitif, vagy főétel mellé akármikor lehet bátran vele kísérletezni.

Hogyan lehet megfogni egy kezdő pezsgőfogyasztót? Milyen fajta vagy milyen stílusú pezsgővel kezdjen megismerkedni?
A prosecconak valahogy kezd leáldozni most a csillaga, talán túl lett fújva ez a lufi, ami nem biztos, hogy baj. A fogyasztók elkezdtek szárazabb borokat keresni, aminek egyik eredménye, hogy soknak tartják a proseccoban fellelhető cukrot. A jól elkészített és jó ár-érték arányú hagyományos eljárással készült pezsgők jelenthetik az utat a komolyabb pezsgők irányába.

Milyen ország pezsgőivel kezdjen?
Szerintem a Magyarországon készült pezsgőkkel bátran neki lehet látni ennek a világnak a megismeréséhez.

Van már annyi jól elkészített magyar pezsgő?
Amennyi pezsgőt fogyasztanak a magyarok, annyi biztos, hogy van.

Szerinted milyen szőlőfajták és borvidékek alkalmasak a pezsgőkészítéshez?
Vannak bizonyos dolgok, amelyben a franciák nem igazán tévednek: a pinot noir és a chardonnay a legalkalmasabb. Viszont meglepően jó eredmények születtek eddig a pinot blanc-ból, és a Törley háza táján a juhfarkból. Ami pedig a borvidéket illeti szerintem Etyek, Eger, Pannonhalma, de akár Ászár-Neszmély is meglepetéseket tud okozni, ha elkezdenek pezsgővel foglalkozni. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a furmintban, mint pezsgőalapanyag nem hiszek.

Mire figyeljen egy laikus, ha otthon az étel mellé egy pezsgőt szeretne párosítani?
Nincs univerzális válasz, hiszen minden pezsgő más, és más. Nagyon sok minden múlik a mártásokon, a fűszerezésen, azon, hogy az alapbor volt hordóban vagy sem, milyen hosszan tartották seprőn, és a listát hosszan lehetne még sorolni. Azt el lehet mondani, hogy a cava-hoz használt szőlőfajták, a macabeo, parellada és a xarelo, teljesen más stílusú pezsgőt adnak, mint a chardonnay, pinot noir és pinot meunier, vagy a furmint, hárslevelű, juhfark. Bármilyen országból is származzon, egy chardonnay-pinot noir alapú brut nature reduktív módon készült pezsgőhöz jól működnek a könnyű fehérhúsú szárnyasok és a saláták. Egy hordós alapborból készült cava-hoz inkább a faszenes grillen készült szárnyasok, de itt is nagyon fontos a mártás és a köret választás. Egy prosecco jól tud működni a markánsabb, fűszeresebb konyhákkal, mint például a thai konyha. Én inkább azt tanácsolom, hogy egy tökéletes íz hatás-és harmónia eléréséhez érdemes mindig szakember segítségét kérni.

A saját utamat járom

Gasztronómia

Hogyan került az életedbe a művészet mellett ilyen erős fókuszba a gasztronómia és a blog?

A magas szintű gasztronómia és a jól elkészített borok közel állnak a művészethez, bár ettől függetlenül szeretném hozzátenni, hogy a művész szót megtartanám inkább a ténylegesen művészeti ágakban alkotó személyeknek, mintsem, hogy egy borászt vagy egy séfet ruházzak fel ilyen titulussal. Ahogyan például a színészet a színművész személyiségének megnyilvánulásáról szól, természetesen a bor vagy éppen egy elkészített étel is tükrözheti elkészítőjének személyiségét. Hogy visszakanyarodjak a kérdésre, az utazásaim által, főleg a Franciaországban töltött idők alatt kezdtem egyre jobban belemerülni a borok és a gasztronómia világába. A többi innen már csak idő kérdése volt. Az írás, ha úgy jobban tetszik – bár az elmúlt időkben szeretem elkerülni ezt a szót – a blogolás pedig egy hosszú próbanap vagy előadás után kipihenteti az egész nap alatt felmerülő gondolatokat. Mindenkinek meg van a saját maga módja, hogyan lazítson.

A blogod 2014-ben szakmai zsűri értékelése alapján 3. helyezett lett a Goldenblog GASZTRO kategóriában. Milyen új lehetőségeket és változásokat hozott ez az elismerés?

Az embernek mindig jól esik, ha valamilyen formában elismerik a tevékenységét, de ezt inkább visszaigazolásnak tekintem. Jobban mondva annak az értékrendnek és őszinteségnek a visszacsatolása, amelynek alárendelem a mindennapjaimat, és ez természetesen visszaköszön az írásmódomban is. Az élet, bármennyire is elcsépelten hangzik ez a mondás, tényleg túl rövid ahhoz, hogy ne olyan dolgokat csináljunk, amelyekhez valóban kedvünk van. Így számomra fontos, hogy úgy éljem meg ezeket a röpke pillanatokat, hogy ne szégyenkezve nézzek a tükörbe. És pont a túlságosan is őszinte természetem miatt, úgy gondolom, hogy ez az elismerés kevesebb lehetőséget hozott, mint mondjuk másoknak. A saját utamat járom, és ez így jó számomra. Ahogyan eddig is megtaláltam azt a közönséget, aki kíváncsi az őszinte szavakra, ezentúl is meg fogom találni. Szerencsére úgy tűnik, hogy egyre többen vannak.

A blogon lubickolsz az interjú műfajában, folyamatosan kérdezel, kutatsz, kóstolsz, honnan a kíváncsiság?

Ez benne van az ember természetében, én csak szabadjára engedem a bennem lakozó szellemet. A világ folyamatosan változik, így hát, aki nem kíváncsi szemekkel és érdeklődéssel tekint rá, az lemarad. Aki pedig a múltban él az inkább memoárokat írjon és ne blogot aktuális boros és gasztronómiai témákról.

 

 

Rendben, hogy gasztronómia, de ezen belül is az ételek és italok párosítása, hogyan jött az ötlet, mi motivált?

Egyrészről ha megfigyeljük a kínálatot, szinte alig találunk olyan oldalakat, ahol borajánlatok is szerepelnek, másrészről számomra az étel mindig szorosan összekapcsolódik a borral. Fontos irányt mutatni az olvasóknak, hogy otthon egy ebéd vagy vacsora mellé olyan bort tudjanak választani, ami az élményt tudja fokozni.

Mit tanácsolsz egy laikus számára, hogyan válasszon italt az étel mellé?

Pontosan úgy, ahogyan én: nyitottsággal és kíváncsisággal, természetesen figyelembe véve a fogás vezetőízeit. Nem árt, ha picivel otthonosabban mozog a borok világában, szőlőfajtákban, és van némi elképzelése az ízekről. Olvasson, tanuljon valamelyik iskolában legalább alapszinten borokról és járjon kóstolókra. Rövid időn belül rájön, hogy – bármenyire is mást szeretnének egyesek sugallni – ez nem is olyan nehéz műfaj. A jóízlést viszont semmilyen iskolában és borkóstolón nem lehet megtanulni és pénzért sem vehető meg. Ha így lenne, akkor minden gazdag tudna mindent a világról és a borokról.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy nem ismersz kompromisszumokat a borokat illetően. A borok mellett milyen a viszonyod a buborékos kínálattal?

Nincs különbség a kettő között, mint általában mindennel, itt sem ismerek kompromisszumokat. Ha az ember egyszer elkezd lejjebb adni az elvárásaiból, onnan már nincs visszaút. Szóval, szeretem a jó pezsgőt, készüljön az el bármilyen stílusban.

Hogyan látod a hazai pezsgőfogyasztás kultúráját?

Kezd pozitív irányban alakulni, még akkor is, ha a sznobizmus jelenléte még erősen meghatározza ezt. Az egyre több rendezvénynek is köszönhetően, jó látni, hogy a fiatal generáció körében is egyre jobban kezd elterjedni a pezsgőfogyasztás. Nem szeretem ez a szót használni, de egyfajta pezsgőforradalom zajlik jelenleg, és ezt a borászok is próbálják a maximumon kihasználni. Kisebb-nagyobb sikerrel. A fogyasztók és a készítők részéről is sok még a tanulnivaló.

Van már ötleted, milyen témákkal készülsz majd a Pezsgőakadémia olvasóinak?

Minden, ami a pezsgőt helyezi a középpontba, laza, könnyedebb stílusban. Fontos megértetni az olvasókkal, hogy egy jó pezsgő akár a hétköznapok pillanatát is képes ünneppé varázsolni. Aki nem hiszi, az biztos még nem ivott reggeli mellé pezsgőt. Szóval, első lépésként próbálja ki!

Pezsgősztori

Anno/Gasztronómia/Pezsgőkoktél

Az én sztorim

Emlékszem a napra, mikor 2003-ban az első budapesti kis üzletem nyitására a Hajós utcában egy üveg Pol Roger Brut-tel toppant be hozzám T.Nagy Gabi cimborám /a Francia Borok Háza részéről/…egy kicsit meg is „fertőzött” ezzel a remek itallal. Hozzá csak kaprigyümölcs és „chevretine” friss kecskesajt… elindultunk a lejtőn, de nem bántuk. Egy kubai élőzenés nyitóbuli volt ez a kis Manana nevű üzletben. Sok Serrano, Cava és jó emberek társaságában. Mire felocsúdtam, a Szigeti fajtajelleges pezsgőit kóstoltam, akik számomra a mai napig csodálatraméltó nedűket készítenek Golsban, Ausztriában… nem minden háznak rejlik a cuvée-ben a termékei stílusa.

A TvPaprika Pezsgősztori című műsorában viszont „kifogtam” Ízing Robi rendezőt és szerkesztőt, aki olyan fanatizmussal kutatta az italhoz fűződő magyar írásos anyagot, hogy ahhoz már csak az én szakmai agylövésem kellett… na meg persze az a Quirin Károly, aki ezt megfelelő köntösben tartotta az akkor 40 éves Törleynél töltött éveivel… számomra óriási élmény volt ilyen magas szakmai alázattal megáldott emberekkel dolgozni.

Azonban arra titkon kicsit büszke voltam, hogy én is tudtam sok újdonsággal szolgálni számukra. Ez csupán azért történt, mert akárhogy is van, a pezsgő megfelelő körülmények között odafigyelve, a vendéglátás berkeiben tud leginkább önmaga lenni… ehhez kell a látvány, kellenek a csillogó pezsgősvödrök és gyönyörű kristálypoharak és kell a komfortérzéssel történő becsiccsantás is!

Egy kis történelem

Madame Pompadour – XV. Lajos Király kedvese – azt mondta: „A pezsgő az egyetlen ital, melynek fogyasztása után egy hölgy szép marad”… bár nem tudom mennyire jó Ars Poetica ez, hiszen éppen csak 43 éves koráig élt. Nem tehette volna eme nagyszerű kijelentését, ha előtte kb. 100 évvel nem fektetnek le nagy tudású emberek – vagy csak ráérős Hautvillers-i Bencés-rendi csikaszok – olyan alapköveket amelyek a mai napig főbb kritériumai a minőségi pezsgőgyártásnak. Parafa portugáliából, kékszőlőből fehér bor készítése, a cuvée szó megalkotása, de nekem, ami leginkább tetszik a nyomásálló vastag falú üvegpalack „megtalálása” és örülhetnek az angolok, hiszen ez az ő akkor már 300 éve működő New Castle-i sörgyárukból származtatható. Nem is tudom, észrevettétek? Manapság egyre több kézműves sörös tölti le „demi” /0,375l/ vagy „bouteille” /0,75l/ palackba az ő remekművét és zárja le szintén drótkengyellel azt. Nem rossz! Ez a kis extremitás belefér és jót tesz pezsgőnek és sörnek egyaránt. Figyeld meg, hogy a Sidre, Sidra, Cider mintájára elindul valami új: pezsgőként fogyasztott sör! vagy fordítva?… nem lenne ördögtől való, ha ma már Aszúval, vagy Tokaji musttal elegyített sört is találnánk. Ráadásul a Bismarck Cocktail, az egy-egy arányú Stout és Champagne egymásra rétegezett kevert ital verziója! Miféle formaságokat kellene betartanunk, ha ez a recept több mint 50 éves?

Visszatérve az írott anyagra, amikor az 1820-as években Széchenyi és Wesselényi hazafelé jövet egy londoni lóvásárból megállnak „Sampániai formabort” kóstolni Claude Moet-nál, Wesselényi bőszen jegyzetel, miközben Széchenyi „kellő figyelem híján, az asztal alatt találja magát”….kissé becsiccsant. Ez a legkevesebb, ha már magát a „PEZSGŐ” szót neki köszönhetjük. Wesselényi nagy megállapítást tesz: „az üledéktől való megszűrést, vizahójaggal végzik”… hát nemhiába jó egy tokhal-kaviár egy pohár jéghideg brut-höz!

Jó lenne visszahozni a „Szép Időket”, már ami a pezsgőfogyasztási kultúránkat illeti. Mert oké, hogy az ünnepek itala, de ha a napközben megengedhető köztes alkoholfogyasztásunkban jelen van a pohár sör, vagy pohár bor, úgy egy jól hűtött pohár pezsgő legalább annyira dukálna. Nem beszélve a jól időzített aperitif mivoltjáról, vagy a jótékony resztoratív szerepéről, amit másnaposság kezelésére alkalmazhatunk. Jómagam bartenderként mindig nagy sikerrel alkalmaztam a száraz pezsgő, koktélokban történő felhasználását módosítóként. Mindhárom champagne-cocktail csoportnak megvan a szerepe.

 

A Pick-me-up kategória tényleg a „felrázó” jellege végett tűnik kitűnő választásnak akkor, ha másnap nyalogatjuk a sebeinket. Ilyenkor azért a pezsgőn kívül legtöbbször valamilyen „gyógykészítmény” megjelenik az italban. Számomra az egyik kedvenc egy nagy klasszikus a Párizsi Harry’s Bar-ból.

Champagne-Cocktail:

  • egy kockacukrot „megitatunk” pár csepp Angostura Bitterrel és egy flőte fenekére helyezzük
  • óvatosan feltöltjük egy pohár friss, jól hűtött Methode Traditionell-el
  • a kész ital felszínére egy bárkanálnyi fiatal Cognacot helyezünk float-ként

Érdemes kivesézni ezt a jótékony hatású Pick-Me-Up-ot. A cukor és az Angostura együttesen helyre hozza gyomrunkat, cukorháztartásunkat. A másnaposan tapasztalható „hirtelen” alkoholelvonás negatívumait, minimális Cognac mennyiséggel orvosoljuk és annak felszállításában – és a folyadékpótlásban is – van főszerepe a pezsgőnek.

 

A második közkedvelt csoport az, amit mindig valamilyen szezonális gyümölcs köré ildomos felépítenünk. Az adott gyümölcs frissen leturmixolt velőjét lazítjuk, kb kétszer annyi száraz pezsgővel.
„Zászlós hajó” terméke a Bellini a Velencei Harry’s Bar-ból, és kitűnő példa arra, hogy a helyi gyümölcshöz a helyi pezsgő működik legjobban.

Bellini:

  • egy egész fehér húsú őszibarack (pürésítve) – itthon „Mariska” vagy „Champion” fajták
  • pár szem friss jégre töltjük egy kancsóban
  • egy hosszúszárú kanál segítségével, óvatos keverés közben hozzá töltjük a jól hűtött száraz pezsgőt – eredetileg Prosecco Venetoból
  • a kanállal visszatartva a jeget, fehér boros pohárban szervírozzuk az italt, teret hagyva a pohárban a krémes gyümölcsös habnak!

Kitűnő eperrel mint Rossini, vagy használj atraktív, szezonjában ízgazdag gyümölcsöt! Ne használjunk almaszerű gyümölcsöt! (körte alma kizárva)
Ezeknek az italoknak a jellegét is a friss gyümölcs íze állaga kell hogy adja. Nincs hozzáadott cukor, mert szezongyümölcsként olyat alkalmazunk, ami kellő érettséggel bír és nem utóérő, hanem „mellettünk” érett be a fán, naptól, jóidőtől zamatossá érve.

 

A harmadik csoport az, ahol a pezsgőn kívüli összetevők már önmagukban is szinte kész „Medium Cocktail”-ként jellemezhetők. Van alap (valamilyen párlat), van ízesítő (likőr, szirup, bitter, citrom- vagy lime-lé), és van alkoholmentes módosító (friss gyümölcslé) bennük. Egyik ékes példa, amivel sokakat sikerült már pezsgőfogyasztásra bírni, pedig előtte számukra ördögtől valónak tűnt.

Tropical Champagne:

  • egy uncia (kb. 3cl) arany rum (nem fűszeres, csak aranyra érlelt)
  • fele ennyi passion-fruit szirup (vagy fél passzió gyümölcs és fél bárkanál nádcukor)
  • negyed lime leve
  • fél narancs leve

Az összetevőket jéggel shakerben összerázzuk, szűrjük egy klasszikus cocktail-kehelybe (régi Sekt-kehely ) és feltöltjük (kb.5cl) jól hűtött száraz pezsgővel. Minimális dísz, mert a kevesebb néha több. Narancs-twist (a héjat az ital felszíne felé tartva meg-meg permetezem az italt és a héjat az italba helyezem). Mennyei!!!
Partiitalként otthon is elkészíthető, tartsuk be az arányokat és egy nagy kancsóban hosszú kanalunk segítségével nélkülözhetjük a shaker-t! Ezzel az itallal garantáltan bevágódunk a Nagyérdeműnél. Nem női ital, hanem UNISEX.

Minden pezsgőitalunknak megvan a jól időzített szerepe!

Végezetül egy kis elmélkedés „pohárológiából”:

Az a Sekt-kehely, ami a mai bárok kitűnő medium-cocktailos pohara (na nem a szögletes Éva Vermutos cukorkrusztás formáról beszélek) bár elavultnak tűnik, ha nem is vizuális tesztelésre, de annál inkább a élménytelibb kóstolásra alkalmas. Gondoljuk el, hogy a kóstolás pontján a szánkhoz közel ott a kifeszített pezsgő felülete, orrunkhoz legközelebb emelve ezáltal a nemes nedűt, amiből csak úgy áradnak a kellemes gyümölcsös, élesztős, földes ilyen-olyan gazdag aromajegyek. Nem hiába tértek már jó pár éve a champagne-i nagy házak az öblösebb pohárra, amely jól ötvözi a flőte csőszerű kialakítását a kehely kiszélesedő űrtartalmával, csak egy picit szűkülő szájjal, hogy a gazdag aromák a pohár légoszlopában koncentrálódjanak.

Én azt mondom „VISSZA A GYÖKEREKHEZ!” ez megy most a gasztronómia minden területén….Ne féljünk alkalmazni, hinni, fogyasztani azt, ami egyszer már bizonyított az életben!

Fogasfilé mángoldrizottóval Villa Medici módra

Gasztronómia

A Villa Medici Étterem családi vállalkozásként 1991-ben nyitotta meg kapuit Veszprémben a Viadukt lábánál és azóta is töretlenül áll a magyar vendéglátás élvonalában. Az étterem már a megnyitáskor is úttörőnek számított mind az alapanyagok használatában, mind pedig az ételek kínálatában, mottójuk és ars poeticájuk nagyon egyszerű: mindenből a legjobbat.

Pezsgő sabayon

Gasztronómia

Olasz eredetű (zabaglione) desszert, autentikus formájában olasz éttermekben lehet vele találkozni, ahol rendeléskor kezdik el készíteni –eredetileg Marsala borból-, lehet is hallani a habverő hangját. Az egyik legelegánsabb desszert, eleve az állaga miatt: habos, légies. Ízében megőrzi az adott, aktuálisan használt alkohol ízét és karakterét, óriási sikerrel készítettem pl. egy varsói könyvbemutatómon tokaji szamorodniból.

Epres-pezsgős süti, a hétköznapok kedvence

Gasztronómia

Forrás: Csak a Puffin

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ezt az időt imádom. Mármint ezt a napos majdnem nyári szuper jó időt, amikor már lehet esténként, munka után bringázni, sétálgatni, kertben időzni, teraszon ejtőzni. Ilyenkor már tényleg csak egy jó kis süti és egy finom itóka kell, és teljes a boldogság.

A pontos receptért látogass el a Csak a Puffin blogjára: http://csakapuffin.cafeblog.hu/2017/05/17/epres-pezsgos-suti-a-hetkoznapok-kedvence-recept-videoval/

Citromkrémes rizottó spárgával és zöldborsóval

Gasztronómia

Meglepő lesz, hogy annak ellenére, hogy semmiféle cukor nem került bele, összességében véve édes érzetű fogás készült. Mivel az anyák napi ebéd része volt, nem hiányozhatott az asztalról a gyöngyvirág – sajnos az édesanyám már nem él, de gyerekkorunkban mindig ezzel köszöntöttük. Akkor az Oros-erdőben szedtük az apukánk segítségével, melyet ebben az időszakban sűrű gyöngyvirágszőnyeg borított – de ez a hely csak a Szigetközben élőknek mond valamit.

1 4 5 6
Irány fel!