„Mi kell ahhoz, hogy felemeljük a tekintetünket?” – hangzott el a nyitómondat Január végén a Borirodában a Raventós i Blanc super tasting szakmai kóstolóján. Ha Hantos László nyit meg egy kóstolót garantáltan elhangzik legalább egy olyan mondat, ami teret és lehetőséget ad a töprengésre.
Hogy mi kell ahhoz, hogy felemeljük a tekintetünk? Nos, talán egyszerre kell több és egyszerre kell kevesebb. Több tartalom, több gondolat, őszinteség, egyszerűség ugyanakkor kevesebb manír, kevesebb máz. Nos, a Raventós i Blanc sztoriban mindez megvan.
A délután során Anna Booth a pincészet exportmenedzsere kalauzolt végig minket a pincészet történetén, filozófiáján és avatott be minket a jelenkori törekvéseikbe, kísérleteikbe, természetesen mindezt parádés italfelhozatal mellett.
Az elmúlt öt évszázad és huszonegy generáció alatt a Raventós család elidegeníthetetlen részévé vált a spanyol pezsgőkészítésnek és borkultúrának. Tette mindezt úgy, hogy folyamatosan saját úton, megalkuvás nélkül haladt és halad a mai napig előre. Néhány ezer karakterben lehetetlen küldetés akár csak említés szintjén is összeszedni történetük fontosabb állomásait.
A család borászati múltja egészen az 1490-es évekig nyúlik vissza. Az 1870-es évektől kezdődően már tradicionális eljárással készítettek pezsgőket, nem sokkal később elhagyták a Chardonnay és a Pinot noir fajtákat és kizárólag honos, a terület és az éghajlat adottságainak legmegfelelőbb fajtákkal kezdtek dolgozni. A család nevéhez fűződik az autentikus penedes-i pezsgőt alkotó fajták meghatározása, mely azóta is változatlanul a Macabeu, a Xarel·lo és a Parellada. A család és a huszadik század egyik legbefolyásosabb alakja kétségtelenül Josep Maria Raventós i Blanc volt, a Raventós-birtok és a Can Cordorniu örököse. Az ő nevéhez fűződik az 1960-as években a Cava DO eredetvédelmi kategória megalkotása. 1986-ban pedig ő hozta létre a Raventós i Blanc pincészetet. A cava presztízsének és magas minőségének biztosítása mellett zászlójára tűzte az ember és a természet harmonikus kapcsolatának helyreállítását. Ez a törekvés az őt követő generációkban is töretlenül munkál.
Dacára annak, hogy a világ, ha Cava-ra gondol, akkor valószínűleg Penedes tartományból származó methode tarditionelle buborékra gondol, az igazság az, hogy ma Spanyolországban gyakorlatilag bárhol készülhet cava. A területi sokféleségnek köszönhetően a cava ma rendkívül stílusgazdag ital ennek a ténynek minden előnyével és minden tagadhatatlan hátrányával együtt. Nehéz konkrét stílushoz kötni egy olyan terméket, mely hatalmas területet lefedve készülhet.
A Raventós család pedig nem pusztán jó pezsgőket akar készíteni. Számukra elsődleges szempont, hogy a terroirt és az évjáratot a lehető legőszintébb, legszebb módon mutassák be. 2012 óta az általuk készített buborékokat nem jelölik, és nem nevezik Cava-nak. Elsődleges törekvésük egy új eredetvédelmi kategória, a Conce del riu Anoia DO létrehozása. Ennek szigorú kikötéseit meghatározták és a szerint is dolgoznak.
Az Anoia folyó vízgyűjtő területén a Montserrat hegység ölelésében egy közel 7000 hektáros rendkívül unikális terület jött létre, melyből közel 3000 hektár szőlőültetvény. Itt található az összesen 90 hektáros Raventós i Blanc birtok. A birtok sajátos mikroklímájáról a folyó, egy tó, két patak és a Turó del Serral néven ismert dombság gondoskodik. A sok millió éves tengeri üledékes, fossziliákban gazdag meszes talaj ideális adottságokat biztosít a pezsgőkészítéshez.
A birtokukat képező 90 hektárból mindösszesen 60 hektáron foglalkoznak szőlőműveléssel. A maradék 30 hektár gondoskodik az ideális biodiverzitásról. A birtokon gazdálkodnak, állatokat tartanak, gyümölcsöst művelnek, sőt még egy erdősávnak is marad hely a harmonikus arányok fenntartása érdekében.
Miután 2012-ben úgy döntöttek a továbbiakban nem nevezik pezsgőiket Cava-nak létrehozták a saját igen szigorú pezsgőkészítési feltételrendszerüket. Az alapanyag 100%-ának a Conce del riu Anoia területről kell származnia. A feldolgozott termés minimum 80%-a saját területről kell, hogy származzon. A pezsgő csak honos szőlőfajtából készülhet. Az alapanyag biodinamikus művelésből származhat. Nincs évjáratházasítás. A palackos érlelés minimális időtartama 18 hónap.
A birtok hivatalosan 2013 óta rendelkezik biodinamikus szertifikációval. Bár a természethez való visszafordulás, a vele való harmonikus együttélés már Josep Maria Raventós i Blanc idejében megkezdődött a biodinamikában Pepe Raventós látta meg a választ.
A Rudolf Steiner az antropozófia atyja a 20. század elején fogalmazta meg az általa ideálisnak tekintett mezőgazdasági irányzat alappilléreit. A mai napig ez az a mezőgazdasági modell, mely nem csak megőrizni kívánja a termőterületek egészséges állapotát, de igyekszik gyógyítani is a konvencionális művelés folytán sérült területeket, természetesen mindezt a lehető legtermészetesebb módon. Az irányzat önálló, ideális esetben önfenntartó individumként kezeli a birtokokat, így egy valódi biodninamikus gazdaság létrehozásához elengedhetetlen az a fajta biodiverzitás, melyet a Raventós i Blanc birtokon láthatunk. A biodinamikus gazdálkodási modell legfontosabb pontja a talaj egészséges kondíciójának megőrzése illetve a biodinamikus preparátumok megfelelő használata. A biodinamikus gazdálkodás feldolgozása minimum egy saját cikket érdemelne így ettől kénytelen kelletlen el kell, hogy tekintsek.
Miközben Anna szakadatlanul mesélte a Raventós i blanc sztorit a poharaink időről időre megteltek a birtok aktuális buborékjaival. Két jól ismert és régóta kedvelt tételükről Blanc de blancs-ról és a De Nitről korábbi cikkekben itt (https://pezsgoakademia.hu/a-spanyolok-valasza/) és itt (https://pezsgoakademia.hu/rosen-innen-rosen-tul/) már esett szó.
A harmadik kóstolt tétel a 2015-ös De la Finca volt, mely az előzőektől eltérően nem 18, hanem 36 hónapig érlelődött palackban degorzsálás előtt. Az őt megelőző extra brut társai után ő már csont száraz, brut nature buborék. Komplexitása messze felülmúlja elődeit, mégsem válik nehézkessé. Krémes érett textúrája szépen ellenpontozza szárazságát. A De la Finca alapanyagául szolgáló szőlő egy része a birtok legmagasabban fekvő területeinek gyümölcse, ahol a szokottnál is magasabb arányban vannak a talajban fosszilis tengeri maradványok. A tétel kóstolása maradandó élmény.
A negyedik buborék a pincészet nagyágyúja – melyet nem is sütnek el minden évjáratban -, a Manuel Raventós Negra. Megalkotása Manuel Raventós, Josep Maria Raventós i Blanc egyik leszármazottja nevéhez fűződik. A tétel csak a legkiválóbb évjáratok, legkiválóbb alapboraiból készülhet el. Egy úgynevezett személyes házasítás. A 2008-as Manuel Raventós Negra alapját 70%-ban öreg tőkés Xarel.lo adta. 8 évet érlelődött palackban, melynek köszönhetően elképesztően telt, gazdag szofisztikált ital. Eleganciája champagne-i magaslatokban repíti, mindezt úgy, hogy ízig-vérig Conce del riu Anoia-ját kóstolhatjuk. Ez az ital mesél a területről, a szőlőről, a családról és az élet minden ízéről, amiért érdemes felemelnünk a tekintetünket.
A délután e pontján a mesés buborékok után huszáros vágással a család 21. generációs borásza, Pepe Raventós garázsában találtuk magunkat, ahol a világlátott, sokoldalú és rendkívül nyitott Pepe kísérleti tételei születnek. Pepe Raventós garázsborai a natural wine kategóriába tartoznak, ha valahova mindenképp sorolni szeretnénk őket. A lehető legkevesebb emberi beavatkozás mentén, a legőszintébb módon készülnek. Anna Both saját bevallása szerint nem kedveli a fenti kifejezést, mert nehéz viszonyítási alapot kötni hozzá. Valóban félő, hogy úgy üresedik majd ki, ahogy anno hazai közegben a kézműves jelző tette. Most tekintsünk Pepe borait önmaguk viszonyítási pontjainak. Próbáljuk őket egy üres koordináta rendszerben nagyon nyitott szívvel és fejjel elhelyezni. Személy szerint tagadhatatlanul nagy tisztelője vagyok ezeknek a boroknak. Ezzel szerencsére a hazai közönségben sem vagyok egyedül, így az Ancestral névre keresztelt pet natját többek közt már a Textúra étteremben is kóstolhattam. Az italról és az izgalmas készítései eljárásról itt (https://pezsgoakademia.hu/petillant-naturel/) olvashattok részletesen.
Pepe őszintén hisz abban, hogy a terület szépségeit leginkább a Xarel.lo fajta hivatott bemutatni, így második bora egy 100% Xarel.lo volt a 2016-os évjáratból. Mintha egy vadvirágos mezőt töltöttek volna pohárba. Kóstolva elképesztően vibráló és gazdag gyümölcsösséget mutatott. Élő, őszinte, rendkívül szerethető tükre a terroirnak.
A pincészet egyetlen vörösbora előtt még egy izgalmas rosét is kóstolhattunk Pepe Raventós garázsából. A Can Sumoi La Rosa 2017 névre keresztelt tétel bár izgalmas vállalkozás a délután kóstolósorából egy picit kilógott. Ez a bor kifejezetten magas ültetvények gyümölcséből készül. Stílusa és karaktere merőben eltér a többi Pepe Raventós bortól. Dacára annak, hogy még keresi az útját és a helyét a palettán egy izgalmas, légies mégis tartalmas rosét ismerhettünk meg.
A délután utolsó tétele a nagymama tiszteletére készült 2015-ös Bastard Negre vörös tétel volt, melyből mindössze párszáz palack készült. A szinte harapható korty nem titkolja, hogy még kialakulóban van Pepe Raventós vörösborának végső formája. A Bastard Negre egyelőre számomra egy érdekes kísérlet, de semmiképp nem a mindennapok bora, bár erre nem is törekszik. Ez a tétel inkább szól a készítése módjáról, mint a terroirról.
A néhány órás kóstoló során beleláthattunk az elmúlt 500 év bortörténetébe a jelen kísérleteibe és talán árnyalatnyit egy nem mindennapi család gondolatvilágába is. Mi mind biztosan felemeltük tekintetünket és kalapunkat az általuk végzett munka előtt.