A Loire-völgy szerte a világon jól ismert és a turisták által is közkedvelt régió. Talán nem véletlen, hiszen a számtalan szépséges tájai az idők folyamán nem csak híres királyokat, grófokat, arisztokratákat, szeretőket, hanem művészeket is vonzott a vidékre. Középkori erődjei, reneszánsz kastélyai, parkjai és megszámlálhatatlanul sok kertje teszi vonzó úti céllá minden évben a régiót. Itt kicsit minden olyan, mintha éppen egy történelmi könyvet lapoznánk oldalról-oldalról, ahol Jeanne d’Arc-tól a Napkirályig a szemünk előtt elevenedik meg az adott kor: intrikák, gyilkosságok, szerelmi történetek, hőstettek, csaták, mindez egy rég eltűnt időből. Ki ne ismerné például a Párizstól 180 kilométerre található, a Loire-völgye egyik leghíresebb és legnagyobb kastélyát, a francia reneszánsz korából származó Chambord-i kastélyt, melyet 1981-ben vették fel az UNESCO világörökségi listájára?! A legenda szerint a belső, kettős csigalépcsőjét maga a reneszánsz kor egyik legnagyobb művésze, Leonardo Da Vinci tervezte. A gazdag történelmi múlttal rendelkező emblematikus kastélyt egy Párizs nagyságú nemzeti park is övezi, így ennek a felfedezésére érdemes akár több napot is szentelni. És ha már előbb említésre került Leonard Da Vinci neve, az amboise-i kastélyt sem szabad kihagyni: a kor legnagyobb lángeszméje itt élte le az utolsó éveit, így kívánságára ennek a kastélynak a kertjében, a Szent Hubertus kápolnában temették el. Aki kíváncsi Medici Katalin vagy a híres francia kurtizán, II. Henrik francia király egyik szeretőjének, Diane de Poitiers kedvenc kastélyára, az keresse fel a Chenonceau kastélyt. A kertek és a virágok szerelmeseinek pedig jó szívvel ajánlom a Chaumont sur Loir-t, a Villadry-t, Valmer-t, vagy éppen a 13 kertjéről is híres La Chatonniere kastélyt.
De ezt a páratlan adottságokkal megáldott régiót nem csak ezekért érdemes felvenni a bakancslistára. A vidék gasztronómiája az itt termelt borokhoz hasonlóan sokszínű, így ennek köszönhetően a Jargeau-i hurkától, az Orleanais-i baromfin, a vadhúsokon, a sajtokon és a Loire halain keresztül, biztosra veszem, hogy mindenki megtalálja majd a kedvenceit. Állítólag a francia konyha kifinomultsága is a Loire-völgy királyi kastélyaiban született meg. Mindenesetre a híres Sainte Maure du Touraine, Selles-sur-Cher, Crottin de Chavignol kecskesajtokat senki ne hagyja ki, ahogyan a vidék egyik különlegességét, a poire tapée-t se, melynek elkészítéséhez a helyiek a mai napig egy a 11. századból származó tartósítási módszert alkalmaznak Rivarennes faluban, Azay-le- Rideau közelében.
A Loire-völgye összetett borrégió, így az itt készült borok és pezsgők a változó terroárnak köszönhetően nagy változatosságot mutatnak, de a közös nevező a frissítő, üde korty. A borvidék szőlőültetvényei négy körzetre bonthatók: Centre, Touraine, Nantais és Anjou-Saumur. Most az utóbbiról szeretnék ajánlani figyelmetekbe egy kitűnő vörös pezsgőt, ételpárosításként pedig egy saját receptemet, ami általában a hideg beköszöntével kerül egyre gyakrabban az otthoni asztalra.
Vörösboros körte, vanília fagylalttal és kekszmorzsával
Hozzávalók (4 személyre)
- 4 db Vilmos körte
- 6 dl vörösbor
- 1 db bio narancs
- 1 db bio citrom
- 1 db kisebb mandarin
- 100 g barnacukor
- 4-5 db szegfűszeg
- 1 rúd fahéj
- 1 egész csillagánizs
- 2 db bourbon vaníliarúd
- 1 kis kakukkfűág
- frissen őrölt feketebors
- vaníliafagylalt
- háztartási keksz
- friss menta
Elkészítés
A meghámozott körtéket egy vízzel teli edénybe helyezzük, úgy, hogy a víz teljesen ellepje, majd a kifacsart citrom levét hozzáadjuk. Egy mélyebb edényben elolvasztjuk a cukrot, majd beleöntjük a bort, hozzáadjuk a fűszereket, a mandarin és a fél narancs levét, kakukkfűágat, a kikapart vanília rudak belsejét, reszelt narancs-és citromhéjat, és végezetül tekerünk bele egy kis frissen őrölt feketeborsot. Lassú tűzön felforraljuk, kivesszük a kakukkfűágat, majd hozzáadjuk a körtéket és fedő alatt puhára pároljuk. Ha a bor nem lepi el teljesen a körtéket, akkor időnkét forgassuk meg. Ha a körték megpuhultak, kiszedjük egy tányérra, majd redukáljuk az edényben a bort. Mozsár segítségével kisebb darabkákra törjük a kekszet. A körte mellé jó minőségű vaníliafagylaltot tálalunk, hozzáadunk kevés redukált vörösbort, és megszórjuk a kekszmorzsával.
Pezsgőajánlat: Maison Louis de Grenelle Acajou
A Loire-völgyének szívében, Saumur vidékén, régi tufabányák mélyén érlelődve nyerik el a Louis de Grenelle családi pincészet pezsgői végső, különlegesen egyedi ízvilágukat. Az 1859-ben alapított borászat a mai napig családi tulajdonban van, jelenlegi vezetője Françoise Flao, aki testvérével Antoine Bodet-val együtt tulajdonosa is a nagymúltú pincének. A család La Durandière nevű 40 hektáros birtokán háromfajta szőlő terem, chenin blanc, chardonnay és cabernet franc. A szőlőművelés, feldolgozás és pezsgőkészítés során a hagyományok és a legújabb technológiák ötvözésével folyamatosan tudják biztosítani pezsgőik híresen magas minőségét. A kizárólag cabernet franc felhasználásával készült pezsgő igazi ritkaságnak számít mély sötét rubin színével. Illatában és ízjegyeiben egyaránt piros-és fekete bogyós gyümölcsök, szamóca, ribizli, érett cseresznye és szeder. Teltebb korty, csipetnyi kakaó és dohány, édes jellegű fűszerek teszik izgalmassá kóstoláskor. Érlelve 12 hónapon keresztül.
FOTÓK: Németi Sándor
