A francia pezsgőnek legendás rajongói köre van. Marilyn Monroe életrajzírója szerint a színésznő egyszer 350 palacknyi champagne-ban vett fürdőt, James Bond többet iszik belőle a filmjeiben, mint a vodka-Martiniból , Churchillnek pedig minden délelőtt pontban 11-kor kellett felszolgálni a kedvenc márkáját. A champagne iránti lelkesedés a mai napig sem csökkent, sőt az amerikai rapperektől a világ milliomosaiig most sincs ennél trendibb ital, amit a poharadba tölthetsz. Következzen öt tudnivaló, amivel érdemes tisztában lenned.
- Hol készül?
A champagne nemcsak egy pezsgőtípus, hanem az azt készítő borvidék neve is. A Franciaország északkeleti csücskében elhelyezkedő Champagne a leghűvösebbnek számít az ország ismert borvidékei közül. Így a megszokott, csendes – nem buborékos – borokhoz szükséges érettséget nem feltétlenül szerzi meg itt a szőlő. Ez elsőre tűnhet hátránynak, a helyiek azonban erényt kovácsoltak belőle, amikor megalkották pezsgőjüket, ami pont ettől frissítő és elegáns. Sőt, ezt egy kifejezetten munka- és időigényes pezsgőkészítési móddal egészítették ki.
- Miből van?
Ez a pezsgőtípus, amelyik tehát sehol máshol nem készülhet a világon a borvidék határain túl, három szőlőfajta egyikéből vagy ezek házasításából állhat össze. A pinot noir, a pinot meunier és a chardonnay közül meglepőnek hathat, hogy az első kettő kék szőlő, míg a harmadik fehér, hiszen a champagne-ok többsége fehér színű. Ez azért lehetséges, mert ilyenkor a kékszőlő-fürtöket a pincébe kerülve rögtön és kíméletesen préselik. A szín pedig a bogyó héjában van, így ha gyorsan megszabadulunk tőle, fehér marad a pezsgő alapjául szolgáló alapbor és maga a pezsgő is.
- Hogyan készül?
A tradicionális, champagne-i pezsgőkészítési mód lényege, hogy a kierjedt, száraz bort, azaz az alapbort palackba töltik, majd élesztőt és borban oldott cukrot adnak hozzá. Ettől elindul a második erjedés, amelyből kialakulnak a buborékok. Ahhoz, hogy a pezsgő tiszta és csillogó legyen, az erjedéskor keletkező élesztőmaradványokat, a seprőt a palack nyakába gyűjtik, majd ezeket eltávolítják. Végül az elveszett folyadékmennyiség pótlásával a palackot feltöltik, és beállítják a végső cukortartalmat. A champagne egyedi karakterét az alapbor stílusa és a seprőn töltött érlelési idő hossza határozza meg.
- Milyen típusok vannak?
Többféle champagne-típussal találkozhatunk. A címkén megjelenő blanc de blancs felirat arra utal, hogy kizárólag fehér szőlőből, azaz chardonnay-ból készült a tétel, míg a blanc de noirs arra, hogy kizárólag kék szőlőből, de a pezsgő ez esetben is fehér. A rosé champagne rózsaszínű, akár a rozéborok. Szintén gyakran elhangzik a presztízs cuvée kifejezés, amely az egyes champagne-házak legmagasabb kategóriájú pezsgőit rejtik, ezek jellemzően fantázianeveket viselnek. A szárazsági fok szerint a champagne-ok többsége a brut, azaz a nagyon száraz csoportba tartozik, de mivel ennek több fokozata van, ne lepődjünk meg ha brut zero kifejezéssel találkozunk: ilyenkor a száraz pezsgők legszárazabbikára számítsunk.
- Mikor bontsuk ki?
A borkedvelők megszokták már, hogy vannak frissen, rögtön fogyasztandó borok, bizonyos prémium tételeket azonban érdemes lehet a piacra kerülésük után otthon tovább érlelni. Mi a helyzet a champagne-okkal? Ennél a pezsgőtípusnál az érlelés érdemi része akkor zajlik, amikor a buborékos bor még a seprőn pihen. Attól függően, hogy a készítője milyen magas presztízsű kategóriába szánja, ad hosszabb időt ennek a munkafolyamatnak. Amint azonban lezajlanak a pinceműveletek, és a boltok polcaira kerül a pezsgő, az már fogyasztható is, így a megvásárlás után még a drágább tételek esetében sem kell várnunk a kinyitással.
