Grúzia nem a magyar borturisták legfelkapottabb úticélja, pedig az ország páratlan boros hagyományait talán itthon is sokan ismerik. Az ország fővárosa, Tbiliszi – hogyha közvetlenül nem is, de – könnyedén elérhető Budapestről, és tapasztalataink szerint simán tartogat olyan izgalmakat, mint mondjuk egy olasz vagy spanyol gasztronómiai-boros kaland.
Feltehetően a mai Grúzia területén készítettek először bort. A Dél-kaukázusi ős-borászok már nyolcezer évvel ezelőtt a földbe ásott, ún. kvevrikben erjesztették a szőlőlevet. Ezek a kvevriknek nevezett agyagedények hasonlítanak azokra az amforákra, amelyekben a rómaiak tárolták a boraikat. Ez nem is véletlen, hiszen úgy tartják, hogy a mai Kaukázus vidékéről terjedt el a borkultúra a görög, majd a Római Birodalom felé.
Ez egy másik (szőlő)világ
Egy ilyen ősi borkultúrával rendelkező ország meglátogatása mindig nagyon izgalmas tapasztalatokat rejt, annál is inkább, mert a grúz agyagedényben készült borok a mai napig könnyedén beszerezhetőek, így kis túlzással minden második étteremben olyan italokat kóstolhat a turista, amelyekhez a világ nagy részén szinte lehetetlen hozzájutni.
Grúzia nem nagy: területe nincs hetvenezer négyzetkilométer. A nagyjából Közép-Olaszországgal azonos szélességi körön található ország – a Kaukázusnak köszönhetően – mégis igen változatos éghajlatú tájakra oszlik. Nyugat-Grúzia szinte szubtrópusi, a keleti rész inkább kontinentális éghajlatú. Három nagy bortermelő régiójuk van.
Kartliban, amely Tbiliszi közelében található, forró, száraz nyarak vannak, estére ugyanakkor jelentősen lehűl az idő. A nyugat-grúz Imeretiben nyáron ugyancsak gyakori a forróság, ehhez pedig hozzájön a környék termékeny talaja is, csak úgy dúskál arra a szőlő, mégis Kakhetiben, az ország keleti, hegyvidéki részén termelik a grúz szőlők kb. kétharmadát.
Az európai, világfajtákhoz szokott, magabiztos borfogyasztó lába alól azonnal kifut a talaj, hogyha egy grúziai borlappal kell elboldoguljon. A goruli mcvane, a rkaciteli, a cicka vagy a colikauri nevű fehér szőlők ugyanúgy nem nyújtanak támpontot a sauvignon blancon és a chardonnay-n nevelkedett borisszának, mint a mudzsuretuli vagy a saperavi nevű kékszőlők a bordeauxi fajták kedvelőinek. Érdemes hát a jellemzően egyébként nagyon kedves éttermi személyzetre bízni magunkat – mi egyszer sem csalódtunk.
Valódi gasztrokaland
Az országban a rengeteg építészeti és természeti látnivaló mellett a gasztronómiai kalandozásokat élveztük a leginkább. Az étkezéseket nagyszerű tapasokkal kezdhetjük (olívabogyó, különféleképp elkészített padlizsános ételek rengeteg dióval, a puri nevű, mindig friss kenyér, stb.). A grúz levesek és főételek bátran fűszerezettek, változatosak, az étkezést pedig a helyi szőlőpárlattal, a chachával zárhatjuk.
A jobb éttermekben mindenhol kínálnak többféle előételt, amelyek mellé pedig nagyszerű választás a grúz pezsgő – órákig lehet kóstolgatni a magyar ízléssel egyszerre mediterránnak, nyomokban észak-afrikainak és keletinek tűnő ételeket, a 3 dl-es kiszerelésű pezsgőket pedig mintha direkt azért palackoznák ekkora üvegbe, hogy valamennyit meg lehessen kóstolni egy vacsora folyamán.
Bagrationi gyorskóstoló
A legismertebb helyi pezsgőmárka a Bagrationi, amely a helyi pezsgőpiac kb. 80%-át uralja. Eredete egészen 1882-ig nyúlik vissza, amikor egy Ivane Bagrationi-Mukhraneli nevú grúz herceg tradicionális pezsgőkészítésbe fogott az országban.
A cég a palackban erjesztett termékek mellett tankpezsgőket is készít – ezekből kettőt is volt szerencsénk megkóstolni, és találkoztunk Methode Traditionelle termékkel is.
A Bagrationi Classic Brut kellemesen friss pezsgő, citrusokkal, golden almával, enyhén mézes jegyekkel. A hazai pezsgőkedvelők számára talán az alacsonyabb savai lehetnek furcsák, illetve a buborékok lehetnének elegánsabbak – de hát ez egy belépő kategóriájú ital.
A Bagrationi Extra Dry – ahogy az előző tétel is – tsitska, chinebuli és mtsvane szőlőfajtákből készül. Jóval krémesebb az előzőnél, és a citrusok itt inkább a narancs illatában jelennek meg. Kellemes összehatású pezsgő, elegáns benyomást kelt.
A Bagrationi Reserve Brut immár a tradicionális technológiával készült, magasabb minőségű kategóriát képviselő változat. Savassága jóval élénkebb az előzőknél és így sokkal szárazabbnak, frissítőbbnek hat. Az almás jegyek mellett itt az íncsiklandó virágos illatokat és a háttérben megbújó, enyhén kekszes jegyeket lehet kiemelni.
Grúzia borait kóstolgatni – a helyi ételekkel együtt – nagyszerű kaland. Tbiliszi és környékének a felfedezése azonban még ennél is jóval több izgalmat tartogat. Grúziát mindenképp érdemes meglátogatni, és ha már ott vagyunk, belekóstolni a helyi pezsgőkészítés portékáiba is!
