Nem véletlen, hogy a három híres champagne-rajongó nőből, akit most sorra veszünk, kettő magát az élet élvezetét testesíti meg mind a mai napig. Hiszen mi másról is szól ez a francia pezsgő, mint a tökéletes kikapcsolódásról, a jelen pillanatba feledkezésről.
A francia nő
A francia színész, Brigitte Bardot mint szexikon vált ismertté, és nem is engedte, hogy a filmrajongókban róla élő kép megváltozzon. Így BB még negyvenéves kora előtt visszavonult a rivaldafénytől. Életét ezt követően a róla elnevezett állatvédelmi alapítvány vezetésének szentelte. És bár a filmcsillag státusztól elköszönve megvált attól az életmódtól is, amely elsősorban az élvezetek hajhászását helyezte a középpontba, egy luxuscikktől később sem szabadult meg.
Évtizedekkel később, amikor már elmúlt hatvanéves, és a New York Times újságírójának állatvédő tevékenységéről adott interjút, champagne-t rendelt az irodájába. A francia pezsgőhöz kapcsolódó legismertebb mondása azonban még a színésznői korszakából származik: „A champagne az egyetlen dolog, ami felpezsdít, ha fáradt vagyok.”
A buta szöszi
Marilyn Monroe amerikai színész volt a másik szereplő Bardot mellett, aki a XX. század második felére átformálta a nők megjelenéséről alkotott képet. Előbb fotómodellként, majd színésznőként vált ismertté. Utóbbi szerepkörben idővel kilépett a „buta szöszi” kategóriából – annyira, hogy még Golden Globe-díjat is nyert.
Monroe közismert volt champagne iránti rajongásáról, a legenda szerint egyszer fürdött is egy champagne-nyal teli kádban, amelyhez 150 palackot ürítettek ki számára. Arról, hogy milyen szerepet töltött be mindennapjaiban ez az ital, ez a nyilatkozata mond el a legtöbbet: „Amikor aludni megyek, csak egy pár csepp Chanel No. 5-t viselek, a reggel pedig nem indulhat egy pohár Piper-Heidsieck champagne nélkül.”
Az üzletasszony
Lily Bollinger-t a champagne tette ismertté. Férje halála után több évtizeden keresztül ő vezette a Bollinger champagne-házat, amelyet üzleti szellemének és termékfejlesztési lépéseinek köszönhetően nemzetközileg ismert márkává tett.
Hozzá kötődik az egyik legismertebb champagne-idézet: „Akkor iszom, amikor boldog vagy amikor szomorú vagyok. Időnként egyedül fogyasztom. Ha társaságom van, egyenesen kötelezőnek tekintem. Elvagyok vele, ha épp nem vagyok éhes, és iszom, amikor az vagyok. Egyébként soha hozzá sem nyúlok, hacsak nem vagyok szomjas.”
