Sosem voltam nagy rosébor fogyasztó. Mindig is az izgalmasabb, összetettebb íz- és illatjegyeket, textúrákat kedveltem a bor alapú italokban, legyen szó csendes vagy buborékos tételekről. Számomra ezek a rózsaszín megannyi árnyalatában pompázó, egyébként méltán közkedvelt italok általában unalmasnak, egysíkúnak tűnnek. A hazánkban jellemző csendes rosék túlnyomó többsége tisztességes technológiai tétel. Általában a vörösboros szüretnél jóval korábban kerül a gyümölcs feldolgozásra, magasabb hozamokkal dolgoznak a gazdák a rosénak szánt szőlőikben, az erjesztés jellemzően irányított és reduktív módon történik. Ezekkel a lépésekkel mind hozzájárulnak az alacsonyabb exrakt és alkohol tartalmakhoz, az egyszerű, mégis üdítően gyümölcsös végeredményhez. Mindezzel azonban a világon semmi probléma nincs, helye és tere van ennek a kategóriának a termékpalettán. Természetes, hogy ahogy a hőmérők higanyszála egyre emelkedik, úgy válik minden évben megkerülhetetlen témává a rosézás.
Valami közös azonban mégis akad bennem és a rosé borokban. Mindketten nagyon szeretjük a buborékokat. Nem, nem a rosé fröccsre gondoltam, bár az 30 fok felett nyilván olykor nálam is védőitalként szolgál. Sokkal inkább gondolok a rosé buborékokra, legyen szó akár egyszerű habzóról, proseccoról esetleg cavaról, vagy a pezsgők nagyasszonyáról a champagneról.
Nemrég egy a Grand Radovin által szervezett rosé vakkóstolón is kiderült, hogy a buborékok nem csak szerintem adnak plusz értéket az italoknak. Összesen 13 tételt mutattunk az érdeklődőknek, melyből öt büszkélkedhetett pezsgéssel. (Hazabeszélnék, ha belemennék, hogy milyen fantasztikus hangulatú és tanulságos kóstoló volt, így ezt nem teszem :)) A vakteszt végeredménye magáért beszélt. A buborékok toronymagas győzelme miatt kénytelenek voltunk külön győztest hirdetni a csendes és pezsgő borok kategóriájában. A buborék egy nagyon jótékony dolog az italokban, sok esetben elfed apróbb hiányosságokat, frissességet, üdeséget kölcsönöz. Egy alapvetően egyszerűbb tételt is érdekesebb színben tüntethet fel. Persze nem csak ezt teszi.
Gyöngyöző és habzó forradalom
Néhány évvel ezelőtt a gyöngyöző – és habzóborok, azaz a csendes alapbor széndioxiddal való feldúsítása során létrejövő italok forradalmát éltük. Ebben a kategóriában nincs másoderjedés. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az elkészült roséborban széndioxid hozzáadásával néhány bár nyomást és megannyi buborékot hoznak létre. Ezek a tételek aromatikájukban nem sokban különböznek csendes társaiktól, mégis virgoncabbnak, élettel telibbnek, játékosabbnak hatnak. A kóstolón ezt a kategóriát hazánkból a Gere Frici Rosé képviselte. Mondanom sem kell, hogy mindenkit levett a lábáról. A Medoc Noir és Pinot Noir házasításából származó habkönnyű, alacsony alkoholtartalmú tétel csak úgy itatta magát. A maga egyszerűségében abszolút tiszta és hibátlan ital.
Azért, hogy még inkább példázzuk a szénsav páratlan frissítő hatását a másik gyöngyöző tétel az osztrák Meinklang pincészet Prosaja volt. Ez a bor egy lényegesen sötétebb színű, alapvetően teltebb ízvilágú, a 14g/l maradékcukor pedig csak tovább fokozza az izgalmakat. Megosztóbb, az előzőnél árnyalatnyival elgondolkodtatóbb ital. Őrült komplexitásra természetesen itt sem kellett számítani, viszont érdekes volt megtapasztalni, hogy a hozzáadott buborékok milyen szépen ellensúlyozták a magasabb cukortartalmat és a teltebb test dacára, hogy tették mégis könnyen fogyaszthatóvá a bort. Az utóbbi egy-két évben bár a gyöngyöző és habzó ágazat továbbra is dübörög a fogyasztók őszinte örömömre kezdenek visszatérni a több izgalommal kecsegtető proseccokhoz.
Prosecco
A Franciacorta mellett az olaszok másik legismertebb buborékos büszkesége a Prosecco. Az elnevezés korábban egy szőlőfajtát jelölt, ma pedig a terület elnevezése ahonnan ezek az italok származhatnak. A proseccok meghatározott területről, meghatározott fajtaösszetételű (a DOCG kategóriában minimum 85% Glera) jellemzően methode charmat nevű technológiával készülő pezsgők.
A methode charmat eljárás lényege, hogy a másoderjedés palackok helyett hatalmas tartályokban erjesztik. Ezzel többek közt elkerülve a szediment forgatásos lerázásának, majd eltávolításának költséges és időigényes eljárását.
Természetesen a kategória legértékesebb, legizgalmasabb tagjai hagyományos palackos erjesztéssel készülnek, de ezek az éves termelés töredékét teszik csupán ki, és jellemzően a fogyasztók, amikor proseccot választanak, sem árban sem jellegben nem a palackos erjesztésű pezsgők világát keresik. Sokkal inkább azt a primőr gyümölcsös, rendkívül friss, könnyű mégis szofisztikált italt, melyről valójában a prosecco szól.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha a széndioxiddal dúsított gyöngyözők és tulajdonképp a proseccok is a könnyedségről a tobzódó gyümölcsökről szólnak, akkor az egyszeri fogyasztó hogyan tehet különbséget köztük. Nos, a legérezhetőbb eltérés a két ital közt a buborékszerkezetükből fakad. A proseccokban azáltal, hogy erjedésből fakadó szénsav van – a hozzáadottal szemben – a buborékok apróbbak, sokkal inkább az italba integrálódottak, selymesebb kortyot eredményeznek.
Prosecco és mégsem az
A kóstolón a Pasqa pincészet Cecilia Beretta alcsaládjához tartozó Rosé Spumantét töltöttük poharakba. Ez a tétel, bár eredete és készítései módja szempontjából megfelel a kategória elvárásainak, mivel Glera szőlőfajta mellett nagyobb arányban tartalmaz Raboso Piave-t is így spumanteként kerül forgalomba. De mit érdekel minket, hogy mi van a címkén, amikor egy ennyire kedves italt kóstolhatunk? A másoderjedésnek köszönhető szépen integrálódott buborékok és árnyalatnyi mélység csak még inkább kiemeli az áradó gyümölcsösséget.
És amikor az ember valódi mélységre vágyik
A kóstoló e pontján úgy éreztem hazaértem, elérkeztünk a palackos erjesztésű pezsgőkig. Az eddig cikkek alapján már biztosan kiderült, hogy nagy tisztelője és lelkes fogyasztója vagyok a tradicionális pezsgőknek. Azt a fajta mélységet, komplexitást, bámulatos eleganciát, mint amit ezek a tételek tudnak, egyetlen más buborék sem tud megközelíteni.
Először egy cava a Raventos i blanc de Nit roséja került a poharakba. A cavakról és a pincészetről itt olvashattok bővebben. A tétel korábbiaktól eltérő érett, enyhén élesztős, buja illata mindenkit magával ragadott. Ebben a tételben jóval több komplexitás van, mint a korábban említett kategóriákban. A palackos erjesztésnek és az érlelésnek köszönhetően a gyümölcsös jegyek mélyebbé váltak. A gyümölcsöket szépen kísérik a terroriból fakadó mediterrán, valamint a készítési módból fakadó enyhén élesztős, érleltségre utaló jegyek. A kóstolása a mellett, hogy rendkívül élvezetes jóval több időt vehet igénybe, hiszen sokkal több árnyalatot lehet felfedezni benne.
Míg a korábbi kategóriákban a rózsaszínért a rosé alapbor volt a felelős, itt újabb érdekesség lépett a képbe. A cavat jellemzően alkotó három fehér szőlőfajtából (Xarel-lo, Macabeu, Parellada) készült alapborhoz a másoderjedés előtt kékszőlő mustot, jelen esetben Monastrell mustot adtak. Ennek köszönheti a végeredmény a világos lazacos, szinte gyöngyház színvilágát.
A királynő
Ahogy nem érhet véget buborékos rosé vakteszt champagne nélkül, úgy ez a cikk sem fejeződhet be a nélkül, hogy a pezsgők királynőjének rosé változatáról ejtsünk néhány szót. Champagne témában itt már olvashattatok tőlem.
A rosé champagne egyik legnagyobb érdessége, hogy az EU területén ez az egyetlen olyan bor, mely vörös és fehérborok házasítása révén létrejöhet. A rosé champagne ugyanis nem rosé alapborból, hanem túlnyomó többségben fehér borokból készül, melyekhez csekély hányadban vörösbort házasítanak. Bármily csekélyke is ez a hányad, érezhető teltséget és mélységet az a végeredményhez, mindezt úgy, hogy nem öli meg a champagne légies, játékos arcát.
A kóstolón az általam nagyra értékelt Jacquart Rosé Mosaique került a poharakba. A pincészetről korábban már írtam néhány gondolatot, melyet itt olvashattok. Ez a tétel a rosé champagneok átlagához képest magasabb vörösbort tartalommal rendelkezik. A szokottnál hajszállal mélyebb színen túl ennek köszönhető a fűszeresebb még sokszínűbb illat- és ízvilág. A megszokott pirosbogyós gyümölcsök mellett az illatban és a kortyban egyaránt felfedezhetők szilvás, grapefruitos, dinnyés jegyek, melyek parádés harmóniában állnak az ital textúrájával. Apró, hosszantartó, finom és csodásan integrálódott buborékjai még a hozzám hasonlóan kevésbé rosé-issza kóstolók szívét is azonnal meglágyították.
Őszintén örülök, hogy a rosé és én megtaláltuk a közös nevezőt a buborékokban. A fenti négy kategória töredéke csupán a világ rosé pezsgőinek, mégis megint bebizonyosodott, hogy a pezsgők világa milyen elképesztően változatos és izgalmas.
Megjegyzés: A borítókép forrása: https://www.facebook.com/Champagne.Jacquart/
