Mi közöm a pezsgőhöz? Nem sok. Neked?
Nem egyenes az út a rendszerszintű pezsgőfogyasztásig. Ünnepi italként él a köztudatban: az elegancia, a báli ruhák, a karcsú poharakban gyöngyöző buborékok a képzelettársítás leggyakoribb elemei, s bár értem én, hogy minden nap ünnep, de ünnep és ünnep közt is kell legyen különbség, és pont ezt a különbséget méri egy magamfajta átlagember pezsgőben. A pezsgőgyártók legnagyobb bánatára. Messze vagyok attól, hogy a hétköznapok ünnepén kommersz pezsgőt, az ünnepek ünnepén különleges pezsgőt kortyolgassak. Érezném egyáltalán a különbséget?
Feltételezem, hogy igen, mert a képletbe, mikor behelyettesítem a sört, egészen jól megy. Oké, annak nagy most a divatja, exkluzív sörcsemegék kínálják úton és útszélen a testüket áruba, és még egy tisztes nagyüzemi prémium szint is kitűnni látszik, így akinek van rá szeme, észre se kell vegye a szokványosat.
Na, de mit akar a felpezsdülő pezsgőpiac? Döntse el ő, majd palackposta fordultával értesítsen, és ha szán benne nekem is szerepet, többet annál, mint hogy születésnap, évforduló, újév alkalmával egy dugót hangos pukkanással az ég felé megeresszek, akkor kezem a magasban, jelentkezem. És ha meg is adják neki a módját, de legfőképp a helyét, akkor Bacchus engem úgy segéljen, megéneklem.
Tanulság lesz.
