11 generáció? Szőlőfajta specifikus borospohár? Ital specifikus spirites pohár? Varázslat? Marketing? Miről beszélek, amikor Riedel poharakról beszélek?
A Riedel család 11 generációra visszamenőleg foglalkozik pohárkészítéssel, 11 generáció óta tanulnak, tökéletesítik a mesterséget és törekedne arra, hogy valami igazán unikálist alkossanak. Az áttörést az 1950-es években Claus J. Riedel hozta, amikor elhatározta, hogy létrehozza az úgynevezett wine-friendly, azaz a borbarát poharakat. Arra törekedett, hogy olyan formákat kreáljon, melyek a lehető leginkább alkalmasak az adott bortípus bemutatására, melyek a lehető legoptimálisabban közvetítik a fogyasztó felé annak üzenetét, melyekben az aroma és zamatanyagok a lehető legszebb arcukat mutatják. Az őt követő generációk, George és Maximilan Riedel azóta is folyamatosan dolgoznak a minden igényt kielégítő bor -és ital specifikus poharak megalkotásán.
Ha szkeptikusan olvasod ezeket a sorokat, még biztosan nem kóstoltál Riedel poharakból, ha egyetértően bólintasz, pontosan tudod, hogy ez nem hókuszpókusz.
Tételezzük fel, hogy szkeptikus vagy, és azt gondolod, hogy ez egy okos, nagy műgonddal létrehozott marketing fogás.
Nos, el kell, hogy keserítselek. Nincs varázslat, nincs misztikum, pusztán színtiszta fizika. A poharak kehelyformájának kialakítása tökéletesen alkalmazkodik az adott bortípushoz analitikai paramétereihez. Így lehetséges az, hogy egy telt testű, alkoholban és tanninban gazdag cabernet kóstolása egy megfelelő Riedel pohárból ünnep, míg egy nem megfelelő pohárból szenvedés. A pohár kehely formája lehetővé teszi, hogy az illatok megfelelően koncentrálódjanak, a folyadék pedig – jelen esetben bor- , ott és úgy érintkezzen a szájüreggel és a nyelvvel, hogy a lehető legoptimálisabb jegyek mutatkozzanak meg a fogyasztó számára.
A Riedel manufaktúrának túl azon, hogy a kóstolásra legalkalmasabb poharak megalkotásán dolgoznak rendkívül fontos az edukáció, azt akarják, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson a borok valódi üzenete. Kereskedelmi partnereik számára minden évben több napos Ambassador tréningeket szerveznek, ahol a résztvevők napokon keresztül ismerkednek a munkájukkal, kóstolnak és megtanulnak kóstoltatni. Ezek nem borkóstolók, ezek a tréningek arról szólnak, hogy a résztvevők megértsék a poharak fizikáját és a képzés után át tudják azt adni a fogyasztóknak.
Idén június elején volt szerencsém részt venni a 2019-es Riedel Ambassador képzésen. Napokon keresztül, reggeltől estig tanultunk, kóstoltunk, workshopokon vettünk részt, hogy itthon a legfrissebb innovációkat is be tudjuk mutatni a fogyasztóknak és a vendéglátásban dolgozó partnereinknek.
A Riedel természetesen nem egy lányregény, nem puszta romantika. A Riedel színtiszta üzlet, ezért is fordulhat elő, hogy bár önmaguk is pontosan tudják, hogy a pezsgőfogyasztásra leggyakrabban használt pezsgősflőte tökéletesen alkalmatlan arra, hogy pezsgőt kóstoljunk belőle, mégis szerepel a szortimentjükön. A képzésen többen kérdeztük, hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy gyártják, miközben pontosan tudják, hogy nem ez a megfelelő formavilág a pezsgő fogyasztására. A válasz már-már profán módon érthető. Olyan nagy a piaci kereslet erre a formára, hogy amennyiben ők nem készítenék, akkor az éttermek, szolgáltatók és a végfogyasztók megvásárolnák más márkák hasonló termékét, ellenben, ha tőlük veszik meg, van rá esély, hogy vesznek mellé más valóban kóstolásra alkalmas poharat is, vagy legalábbis meg van a lehetőség arra, hogy az együttműködés egy pontján sikerüljön eltántorítani a vásárlót ettől a pohártípustól.
De akkor mi az ideális pohár, ha nem a flőte az. Gyorsan jelzem, hogy nem a lapos, széles szájú, klasszikus pezsgős kehely, amit megannyi 50-es évekbeli filmben láthattunk. Ez a forma szintén tökéletesen alkalmatlan arra, hogy íz vagy illatjegyeket érezzünk az ital kóstolása közben. Okkal merülhet fel a kérdés, hogy amennyiben ezek a formák kóstolásra alkalmatlanok, mégis miért lehet az, hogy a pezsgőfogyasztási kánon legmegdönthetetlenebb alappilléreiről van szó, egyáltalán miért és hogy alakultak ki.
A flőte formának egyszerű, és roppant átlátható magyarázata van. Az ital gyöngyözésének bemutatására valóban ez a legalkalmasabb forma a rendkívül hosszú, és szinte egyenes vonalvezetésű kehely rendkívül szépen reprezentálja vizuálisan a pezsgő egyik elvitathatatlanul fontos paraméterét, a buborékot. Nem mellesleg pedig ebből a pohárból jelentősen több fér el egy felszolgáló tálcáján, és minek utána a pezsgő sok esetben partik, állófogadások welcome itala vagy kísérője ez sem volt egy elhanyagolható tulajdonság.
A klasszikus széles szájú, lapos formavilág története még régebbre nyúlik vissza. Túl azon, hogy ezt a poharat mesés piramis alakba lehet rendezni más is van a forma hátterében. Egy korábbi cikkemben olvashattad, hogy a champagne-ok az 1900-as évek elejéig még korántsem a mai arcukat mutatták, a ma leggyakroibb brut kategória cukortartalmának akár tízszeresével is rendelkezhettek, meglehetősen édesek voltak. Kapaszkodj meg, ez a pohárforma lehetővé tette, hogy mint kekszet a kakaóba, száraz aprósüteményt mártsanak a fogyasztók a buborékos italba. Elképzelhetetlen, ugye? Nekem is, és mégis igaz.
Már tudjuk, hogy mik a történelmi példák a pohárválasztásra, de lássuk, hogy mik az alkalmas formák a pezsgő kóstolásra. Az ambassador trainingen George Riedel természetesen champagne pohár kóstolót is tartott, hogy saját bőrünkön, saját ízlelésünkön keresztül megtapasztalhassuk a különbségeket. Fehér és rosé non-vintage, klasszikus fajtaösszetételű Champagne-okat kóstoltunk különböző poharakból. A flőte az elegáns buborékokon túl gyakorlatilag semmit nem mutatott az elegáns és komplex ital aromatikájából. A zárt kehelyforma miatt rendkívül kevés oxigén kerül a pohárba, ami ellehetetleníti, hogy az illatanyagok életre keljenek és eljussanak a fogyasztó orráig. A kehely szájának szűk átmérője szintén pusztán elfedni tudja az ital minden szerethető tulajdonságát, a lehető legalkalmatlanabb helyen és ritmusban érkezik rajta keresztül a folyadék a szájüregbe és a nyelvre. Szinte semmi mást nem érzünk, csak túlzó felhabzást.
Ma, amikor a champagne illetve általánosságban a pezsgő fogyasztás hatalmas népszerűségnek örvend, akkor amikor a buborék nem csak welcome ital, nem csak születésnapi koccintás, nem partykellék, hanem akár egész menüsorok méltó kísérője, akkor különösen fontos, hogy megtiszteljük az italt és magunkat is azzal, hogy olyan körülmények közt és olyan eszközök segítségével fogyasszuk, hogy a lehető legteljesebb képet mutathasson magáról.
A Riedel a Veritas sorozatában megalkotta azt a kehelyformát, ami kialakításának köszönhetően a legoptimálisabb módon közvetíti az illatokat, és a legideálisabb ívben és ütemben engedi a folyadékot érintkezni a fogyasztó szájüregével és nyelvével. Ennek köszönhetően az illatok komplexitása a lehető legoptimálisabban és legrészletesebben kóstolható, a buborékok intenzitása kellő mértékű, de nem túlzó, a zamatanyagok részletesen és hosszan kóstolhatóak. A kehely formája leginkább az illatosabb, kevésbé oxidatív módon készült fehérboros poharakéhoz a leghasonlóbb, így ha még nem rendelkezel saját Riedel poharakkal, akkor a meglévő poharaid közül lehetőleg egy fehérborosat vagy egy univerzális kóstolópoharat válassz.
Ha pedig rosé pezsgők kerülnek leggyakrabban poharadba, érdemes elgondolkodnod azon, hogy beszerezz egy Riedel New World Pinot Noir poharat, mely alapvetően csendes pinot-k fogyasztásához készült , azonban elképesztően jól működnek benne a rózsaszín buborékok, különösen a champagne-ok, melyek esetében a rózsás árnyalat legtöbbször a kis százalékban hozzáadott pinot noir vörösbornak köszönhető, hiszen tudjuk, hogy Champagne az egyetlen olyan régió, mely lehetővé teszi vörös és fehér borok házasítását.
A Riedel nem hókuszpókusz, a Riedel fizika. Nem kell nekem hinned, de ha jót akarsz magadnak, akkor elmész egy Riedel pohártesztre vagy beülsz olyan bárokba, éttermekbe, ahol már tudják mivel tesznek a legjobbat maguknak és a vendégeiknek, így Riedel pohárban szolgálják fel italkínálatukat, és magad is megtapasztalod a különbséget.
