Ez a szerelem

Divat

Év elejére jöjjön egy kevésbé szakmai, ám meghatározó emlék. Hivatalból és a szakmám iránti őszinte rajongásból kifolyólag rengeteg kóstolóra járok. Hol formálisabb, hol kötetlenebb hangvételűekre. A történet szempontjából ez úttal teljesen lényegtelen, hogy mikor és hol volt az ominózus esemény. Tulajdonképp még az sem fontos, hogy pontosan miket kóstoltunk.

Egy koratavaszi estén, kiskabátban még cidrizve érkeztem meg az év első igazán nagyszabású és abszolút életigenlő Champagne estjére. Exkluzív helyszínen aznap este minden egy bizonyos Champagne házról szólt. Hatalmas jégszobor, nemhogy jégszobor, de egy egész jégpult állt az egyik teremben, ahonnan kedvünkre kérhettük a ház kiváló tételeit. Az est elején főleg az „alap” tételeket mutatták be, majd folyamatosan kerültek elő a ház komolyabb buborékjai. Szimpla, magnum, sőt jeroboam palackok is gyakran megfordultak az elegáns vendégek közt. Csak kapkodtam a fejem a mesés tételek után. Dacára annak, hogy az esemény egy percig sem arról szólt, hogy mély szakmai előadások keretein belül kóstoljunk össze évjáratokat vagy palackméret okozta különbségeket, sőt zászlójára tűzte a gondtalan szórakozás ígéretét, az első egy-két órában akkori kollégámmal, és azóta is hű cinkostársammal igyekeztünk jegyzeteket készíteni a pillanatnyi benyomásainkról.  Persze az est kimenetelét tekintve ez végső soron hiábavaló mentegetőzésnek tűnhet, de aki volt már valaha Champagne eseten, ahol bármerre fordulsz valaki – esetünkben gyakran a champagne ház trónörököse – mindig megkérdezi, hogy melyik tételből tölthet a poharadba, ember legyen a talpán, aki nem a könnyebb ellenállás irányába indul, és nem engedi át magát a Champagne okozta habkönnyű, mégis fortélyokkal teli mámornak. A palackok egyre csak ürültek, az üres palackok egyre csak gyűltek, az elegáns és visszafogott társaság egyre könnyedebbé és szabadabbá vált az éj leple alatt.

Champagne-tól spiccessé válni elegáns gondoltam én addig a pillanatig, mígnem éjfélt ütött az óra, és nekem, akár Hamupipőkének a mesében azonnal indulnom kellett. No nem azért, hogy a bálterem előtt álló hintóm vissza ne változzon tökké, hanem profán egyszerűséggel pusztán azért, mert a gyomrom jelezte, hogy bármily hihetetlen Champagne-ból is lehet túl sok. Utolsó erőmmel még illő búcsút intettem tovább mulatozó, addigra kedves barátokká avanzsáló ismerősöknek, és máig hihetetlen hatékonysággal intettem le egy szabadjelzésű taxit. Szegény nem tudta mire vállalkozott, becsületemre legyen mondva én sem.

A világ az autó motorjának indulásával azonos pillanatban őrült tempóban kezdett el forogni körülöttem, hamar világossá váltak a lehetőségeim. Az első, hogy azonnal jelzem az autó sofőrjének, hogy álljon meg, kiszállok. Ezt kiskabát és koratavasz lévén képtelen voltam vállalni. A második, hogy színesre festem a taxit belülről. Ezt sosem tettem volna meg sem szegény autóval, sem szegény sofőrrel. A harmadik, hogy csodaszép, éjkék, magyar tervezők által megálmodott, kézzel készült bőr táskámban viszem haza a gyomrom akkor már éktelen haragra gerjedt tartalmát. A harmadikat választottam. A taxis, akinek azóta is kimondhatatlanul hálás vagyok, mindezek dacára hazáig vitt.

Hazaérve bármennyire is próbáltam hangtalanul az ágyba omolni, hogy még véletlenül se keltsem fel Férjet, a belépő zajosra sikerült. Rövid mosdó látogatást és egy biztonsági lavór magamhoz ölelését követően, álomtalan mély alvásba szenderültem.

Másnap dél tájban verőfényes napsütésre, majdnem elviselhetetlen fejfájással és elviselhetetlen szégyenérzettel ébredtem, hogy ilyen állapotban estem haza. Férj belépett a szobába, rám mosolygott, hozott egy bögre bodzateát, és zsigeri természetességgel közölte, hogy kimosta a táskámat. Kézzel. A zuhanyzóban. Kimosta azt a táskát, amibe én előző este egy Champagne ház teljes szortimentjét pakoltam be gyomorból. Azt hiszem ez a szerelem. Eddig kétszer mentem hozzá feleségül, de ha lehetne újra és újra megtenném.

Lányok, őszintén bízom benne, hogy mindannyitoknak megadatik egy ilyen pasi. Magam részéről azóta felkészültebb gyomorral és több vízzel látogatom az ilyen típusú rendezvényeket.