A kékszőlőből készülő fehérbort először Perignon „papánk” készíthette, bár akkor Ő alig lehetett 20.
Mikor Széchenyi 1823-ban a londoni lóvásárból hazafelé Claude Moet-nál megállt Wesselényivel „sampániai formabort” kóstolni, szintén feljegyzések készültek a „fekete szőlő fehér nedűjéről”.
De miről is beszélünk tulajdonképpen? A champagne-i kékszőlők a Pinot Noir és Pinot Meunier festékanyaga főleg a héjban található, így leve leginkább akkor lesz majd vörös, rosé, vagy halvány rózsaszínes reflexekkel megáldott, ha a héjon hagyjuk a préselt alaplét.
Egyes pincészetek nagy szeretettel készítenek- Bacchus tartsa meg jó szokásukat – tisztán Pinot Noir-ból fehér bort. Én először 2000 környékén ittam a csendes bor változatát. Azt a nemes egyszerű remekművet akkor Szeremley Huba Úr készítette. Champagne-i verzióját legelőször a Delamotte-nak köszönhettem, gyönyörű elegáns tétel, enyhe cassis jegyekkel, isteni volt, de ez kuriózum. Iszonyat szép játékot sikerült később művelni vele, friss kecskesajttal és egy fanyarédes feketeribizlis macaron társaságában, de erről már korábban regéltem.
Másik élményem közel a Blanc de Noir-hoz az volt, mikor kb. 10-12 éve az Andrássyn egy Design üzlet nyitóbuliját sikerült megkonstruálnom és nagyot szólt az akkor megjelent Hungária Extra Dry Roséhoz, egy egyszerű házias kanapé, ami libamáj volt zsírjában csakúgy ahogy esett, nagy kenőkéssel, formátlan friss cipó falatokon halmozva, de egy kis frissen tört rózsaborssal sikerült „megtámogatni” azt a dry rozét, amiben nagyon jól jött az a kis maradék hízelgő cukorka és így a liba is azonnal elájult a szánkban.
Most viszont több olyan remekművel is találkoztam az elmúlt napokban, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Az első a Francois Blanc de Noir-ja, amit a borfesztiválon sikerült kóstolnom, kolléganőm Vivi társaságában…imádtam!…mármint a pezsit. J Jött ugyanaz a fekete bogyósokra emlékeztető gyümölcsösség, de kaptam kellő ásványosságot is, viszont komplex volt, kerek egész és nagyon hideg, amely alapvető jelzőt nem minden pincészet tudott produkálni a bemutatott boraik vonatkozásában. L Alig akartam hozzányúlni, olyan szép volt a flőtében, de hát ez volt a veszte is, mert jól megittuk.
Pár napja olyan élményben volt részem hogy bele tudtam kóstolni a féldzsonis (DemiJohn) pinceképviselet portfólió-kóstolójába a Centrál Kávéházban.
Kemendy Kristóf tradicionális metódussal készíti remekműveit, amelyek közül az 5. és 6. tétele, a „különlegességek” Őszerinte, megjegyzem mind az volt, a szóbanforgó Blanc de Noir tételei voltak. A ’16-os Brut gyümölcsössége, pompás érettségi foka és az általam keresett feketeribizlis jegyek, megmondom őszintén kóstolásakor képek ugrottak be a múltból.
A koronát még könnyebb volt az estre helyeznie Veres Zsuzsi szárnyasmáj „ZsuPaté”ját követően, ezt ki kell próbálnotok! Ismeritek azt, amikor az ilyen jól kreált pástétomok egy finom filmréteget húznak a nyelvünkre és kell valami nagyon odaillő ami ezt felszakítja és mégsem tűnik el a paté meghatározó íze mellett. Ez a kombó beütött! Zsuzsi szívvel-lélekkel, mármint szív nélkül, csak májjal 😀 készíti könnyed finom fenséges szárnyas-máj ZsuPatéját, de van még neki több érdekesség a tarsolyában. A „bagolyborsó”krémje mellé például, egy szép érett fehérbort tudnék elképzelni, de engem a májjal vett le a lábamról.
Kb 20 éve már hogy T. Nagy Tamás máig is nagyon kedves beosztottjától Czutor Rolitól megkaptam a jótanácsot: hogy „vigyek friss kecskesajtot (Chevretine) meg száras kaprit a champagne-hoz” és a mai napig előveszem ezt az ötletet. mindig betalált eddig. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű! Legyen paté vagy natúr kecskesajt, azt mondom még inkább hozzátettünk az ilyen gyönyörű italok értékéhez. Legközelebb Raclettezünk!!! 😉
COVER FOTÓ CREDIT: https://winefolly.com/review/how-to-choose-champagne/
